Útinapló - Whitby

Az idei első szabadnapunkon Whitby városát fedeztük fel futtában. 

Már a odaút is tartogatott meglepetéseket. Az íves kanyarokban egyre magasabbra szökő autóút mintha csak a világ tetejére vezetett volna. Körülbelül félúton járhattunk, amikor egy jelentéktelennek tűnő parkoló kiváló lehetőséget adott, hogy kinyújtóztathassam elmacskásodott lábaimat és hogy csalatkozzam a tájban. Mint kiderült, az út maga volt a választó vonal. Az egyik oldalán zöldelő bokrokkal tarkított mezők, a másikon kietlen holdbéli messzeség. 

Zápor utáni sáros földút vezette kisebb körút volt a pihenő mellett. Legnagyobb meglepetésemre a kiszáradtnak tűnő bokrok mind éltek, csak mintha tettetnék, hogy kihaltak és várnak. Lábuknál az egyenetlen, mohával vastagon benőtt talaj igazából egy ingovány. Az ember helyenként szinte térdig is elmerülhet a vízben! Az ösvényhez közel hatalmas homoktövis cserjék tették izgalmassá a látképet rikítóan sárga, roskadóan dús virágukkal. 

Mivel magaslat, a vidékre, s így a tengerre is pazar kilátás nyílt a repceföldek fölött. 

Whitby egy észak-kelet parti városka. Olyan, akár egy ékszerdoboz. Romantikus bája azonnal rabul ejti az ide látogatókat. 

Több mindenről is nevezetes. Például itt élt James Cook, akinek a világ oly sok földrajzi felfedezést köszönhet. Eredeti hajóját az 'Endeavour'-t a főtér kikötőjében nem csak megtekinteni lehet, hanem látogatható is.

A tökéletes állapotban fennmaradt árbócos mérete megdöbbenti az embert... hogy ezzel a kis lélekvesztővel tengerre szálltak és világokat fedezzek fel!

A város híres saját fekete féldrágakövéről, a 'Whitby Jet'-ről. A sétálóutcákban egymást érik az ékszer üzletek pazar kínálatukkal. 

Bár végig is nyargalhatna az ember kellemesen szűk óvárosi utcáin, mégis azt tanácsolom lassítsunk le és hagyjuk magunkat elveszni a milliónyi építészeti részletben. 

A dombtetőre épült vár mögött fekszik a híres 'Whitby Abbey', amelynek történelmében még maga Drakula Gróf is szerepel!

A város a 'Esk' folyótorkolatba épült. Helyi művészetében, mellyel utcaképét is gazdagítja meghatározó motívum a mai napig jelentős megélhetési iparág a halászat és a rákászat.

Menetrendszerinti lokomotivjai pedig mégjobban felhívják a figyelmet erre a méltán közkedvelt pihenőhelynek.

Mondtam már, egy kis ékszerdoboz. Nagyon otthon éreztem magam. Egyes részein minthacsak a Budai Vár hegyen lettem volna... mikor az ember a Krisztina tértől vagy a Duna felől a Kapucinus Templom melletti kis Corvin térről elindul felfelé macskaköves, szűk sikános utcáin... Olyan romantika önti el szívét, évszaktól függetlenül, hogy lelke szinte remeg egy lopott csókért.

Nagyon - nagyon szeretnék újra odamenni és része lenni varázsának.