Tegnap megint kölcsön kutyáztam. Késő estire sikerült sétánkon ráébredtem mennyire hiányzott a rendszeres napi kimozdulás. És nem csak a szokás miatt, hanem, mert annyi minden változásról lemaradtam. A díszcseresznye tömötten dús, babarózsaszín virágai elhervadtak. Szirmaikkal vastagon borítva, romantikussá varázsolják az amúgy semmitmondó utcácskákat. A dombtetőn a lenge esti fuvallat egy pillanatra megrészegít a repce andalító illatával. Az ég alja még bársony zöld és haragos sárga, s már a rigók is elcsendesedtek énekükkel.
Erre felé ritka az orgona, pedig odahaza annak van most virágzási ideje... Akác, hárs, olajfa... ha jól emlékszem ebben a sorrendben virágoznak kedvenc illatú fáim.
Jönnek a heves nyári viharok is, amik itt szintén ritkaság számba mennek. S mire újra otthon leszek, augusztusban, már beáll a melegegyensúly és elviselhetőbb lesz a forróság. De már csak ennyi rémlik. Nem emlékszem például az illatokra, csak a nyugodt pihenés hangulatára. A bogrács kaja zamatára, a társas party-k vidámságára és a hullócsillag-nézős lopva csípős éjszakákra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése