2010. augusztus 11., szerda

Félfülü Bob özvegye voltam

Hej-hó, Hej-hó, Kalóznak lenni jó!
Ha fú a szél vagy villám cikáz, a kalóz csak bátran evez!
Ha fú a szél és kitör a frász, a kalóz csak bátran iszik - kakaót!
Ha fú a szél de semmi veszély, a kalóz csak bátran evez!
Hogy a szörny fejét levágja, kincsét megtalálja és kakaót ihasson még! Juhhé!



A héttenger minden fenevada kevés, hogy letőrjék elszánt kalózaink lelkesedését a kincs felkutatása iránt. Minden matróz tehetségére szükség lesz, a szétharmadolt kincsestérkép felkutatásához.

Amikor összeállt a legénység, első dolguk egy hatalmas és erős hajó építése volt a saját kezükkel. Ez a feladat normális esetben eltartott volna akár 8 dagályig is, de a sok dolgos kéz és elszántság már napnyugtára eredményt hozott. A kapitány tehát joggal lehett büszke a világ minden tájáról érkezett, összeverbuvált legénységére. A sikert hatalmas lakomával ünnepelték, ahol megvitatták továbi útjuk részleteit.

A kalózok élete felett szigorú napirend uralkodott, melyre a lázadások elkerülése miatt volt nagy szükség. A kapitány sikereinek titka a legénység olajozott csapatmunkája és jókedve. Ezért minden esetben oda kellett figyelnie arra, hogy matrózai mit esznek és mit gondolnak, hogy érzik magukat --> sok ölelésre van szükségük ;>

A reggelt az öltözködés és mosakodás után általában tornával kezdték, hogy mégjobban megéhesítsék gyomrukat a bőséges reggelihez. Csak ezután kezdődhettek a veszélyes vizikalandok. Ádáz küzdelem a tengeriszörnnyel, a kincsestérkép darabjainak felkutatása.


Az idő sok esetben nem kedvezett a legénységnek. A hideg tengeri viharok bőrig áztatták hajójukat és kissé kedvét szegte a legénységnek is.

Egy hosszú és fárasztó éjszakai megfigyelést követő hajnalon azonban fordult a szerencse csillaga és ragyogó napsütésre ébredhetett a legénység. A kapitány is örült ennek, hiszen a térkép második felének felkutatását tűzte ki célul. A helyszín az Velencei-tó Agárd nevű öble, ami régóta híres kalóztanya. A rövidke utazást egy kis kitérővel fűszerezték, hogy a legénység néhány képviselője meglátogathassa egyik bajtársukat, aki még a hét elején esett el egy kisebb ütközetben. De aggodalomra semmi ok, a szerncsés matróz hamarosan ismét csatlakozhat a legénységhez!
A kalózok kiérve a kikötőbe rögvest elfoglalták az első hajót, amit csak megláttak!
A fárasztó keresés közben, mikor keresztbe-kaaaasul átcikázták a velencei nádas rengetegét, töretlen maradt a jókedv. Kalózaink daloltak és daloltak és csak daloltak, no meg néha, ha ellenséges hajó közeledett, azokat mind egyszálig lezúzták!
De a kincstérkép második felét csak a kikötéskor találták meg egy palackpostában.
A legénység ezután partraszállt, elfoglalta harci-pihenő állásás és uralma alá vonta az egész partszakaszt. Kipakolták eleségüket és megpihentek a nagy erőpróba után ;>
A nap végeztével haza indultak saját szigetükre, hogy felkészítsék hajójukat az utolsó nagy kalandra és felkutassák hősi halottjaik emlékhelyét a kincsestérkép utolsó darabkájának reményében.
(Elfogyott a tinta...folytatása következik)

1 megjegyzés:

  1. Veszek neked tintát angyalkám, milyet kérsz? :-)
    (A 2évvel ezelőtti őrzött emberkéd ;-)

    VálaszTörlés