A reggelizőasztalnál ülve az ablakon át nézem, ahogy egyre világosabb lesz, míg a napsugarak végül bevilágítják az utcát teljes hosszában. Szemben egy vézna nyírfácsak tetején nagy mozgolódásra leszek figyelmes. Egy szarka pár igyekszik fészket építeni. Hangsúlyozom, igyekszik... mert hogy nem nagyon megy nekik. Ez a tákolmány ugyanis nem csak ferde, de alul még lyukas is, teljesen szedet-vedett, szélfútta. Az ifjú pár ebből mintha semmit nem venne észre, csak nagy sebbel-lobbal teszik dolgukat, gondolom abban a hiszemben, hogy lesz ez még jobb is... de nem lett. Miközben azon gondolkoztam, hogy vajon hol alszanak a madár párocskák megismerkedésük után, addig, amíg el nem készül a fészkük, a szarka pár közben feladja a harcot és új helyszínt indulnak keresni a monumentális objektum létrehozásához.
Az egészben a legviccesebb az volt, hogy rajtam kívül más is megdermedve követte ezt az izgalmas, nem mindennapi eseményt. Méghozzá három madár. A szembe-tető kapaszkodó drótján, három egészen különböző fajta madár ült teljes egyetértésben. Egy szarka, egy galamb és egy varjú. Ott ültek és napoztak a reggeli nap első sugaraiban, mint akik át dorbézolták az éjszakát és másnaposan kornyadotnak éppen. Az ember szinte lelki füleivel hallotta, ahogy a következő szavakkal zavarják el egy éppen arra repülő madár társukat: "Haggyá má! Ma szabadnapos vagyok.".
Csak ültek és azon röhögtek, ahogy az a szerencsétlen szarka pár megpróbál fészket építeni.
Csak ültek és azon röhögtek, ahogy az a szerencsétlen szarka pár megpróbál fészket építeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése