2014. december 6., szombat

Mézeskalács Mikulásra :)


     Sajátos hangulata van a téli időszaknak. Az év bármely napján lehet mézeskalácsot készíteni, még sincs olyan otthont teremtő, meghitt hangulata, mint amikor ezt decemberben csináljuk.
Kissé félve kezdtem hozzá, mert emlékeimből úgy rémlett, hogy ez valami bonyolult és kényes sütemény. Egy kevéske internetes kutatás után azonban azt kell mondjam, hogy ez sem más, mint a tőbbi sütemény recept. Ha nem találtam vagy ötezer féle receptet, akkor egyet sem! Választék van bőven. Nos, én leegyszerűsítettem a választást, megnézetm a végeredményről készített fényképeket és aszerint döntöttem. Bár kinézet alapján nem lett ugyan olyan az állaguk, de ennek talán az az oka, hogy a liszt egyharmadát kihagytam a tésztából... Nem hiányzott. Az állagához semmiképp. Na, jó, kifelejtettem! A recept kivetette velem és félre rakatta, de olyan kacifántosan írt, hogy elvesztem a sorok között és nem találtam meg, hol írja, hogy bele kéne tenni. Ettől függetlenül finom lett :)

Hozzávalók:
- 1 kg finomliszt
- 14 dkg porcukor
- 2 csapott teáskanál szódabikaarbóna
- 8 dkg Rama margarin
- 1 csomag mézeskalács fűszerkeverék
- 2 db tojás
- 2 db tojássárgája
- 40 dkg méz

Elkészítés:
A lisztől kiveszünk két bögrényit és félretesszük.
A liszthez hozzáadjuk a porcukrot, a szódabikarbónát, a margarint és morzsoljuk össze. Ezután adjuk hozzá a mézes fűszer keveréket, a tojásokat és a mézet, valamint a félretett liszetet. Jól dolgozzuk össze a tésztát és hűvös helyen pihentessük 1 napig.
Újra elővéve a tésztát belisztezett nyújtódeszkán nyújtsuk 1 cm vastagságúra. A kiszaggatott formákat előmelegített sütőben 180 C fokon aranybarnára sütjük az alját. Kb. 10-12 perc alatt elkészül.
Ha kihűlt, jöhet a dekoráclás. Ezidáig porcukorral és ételfestékkel pepecseltem... és akkor még a felvitelt is meg kellett oldanom. De most időt és energiát spóroltam és vettem előre készített cukormázat :D Nagyon gyorsan és könnyen haladtam a díszítéssel és ez annyira felvillanyozott, hogy igazi gyöngyszemek készültek.
Jó szórakozást mindenkinek :D 




2014. december 4., csütörtök

A kiváncsi kis kékcinke



 
Bár félénk madárnak tartjuk, a városi cinkék igenis kíváncsiak. Nem minden esetben érik be a napraforgómagokkal, van, amikor még az ember müzlijére is szemet vetnek :)
Úgy hogy csak óvatosa a szellőzteteéssel :)

 

2014. december 1., hétfő

Ma má' máma van má'

     Nem lesznek közhelyek... ezért nem mondom, hogy "hogy repül az idő" és "már megint vége egy napnak"... inkább ismét egy újabb kezdete. Nulla óra fogalmam sincs hány perc van és itt ülök a gép előtt, mert mondendóm van. Mondandóm a nagyvilágnak, mondandóm magamnak. De ismét egy nappal kevesebb, hogy elmondjam, elmeséljem mi minden történt velem az elmúlt időszakban. Napokban, hetekben... hónapokban. Nincs fontossági sorren, mint ahogy a dolgok sem eszerint történnek, vagy nem történnek meg. És már az időrendiséggel sem vagyok egészen pontosan tisztában. Mint mondtam, a dolgok megtörténnek mostanában az életemben. Nem mondhatom, hogy csak úgy, hiszen részem volt a bekövetkeztükben, illetve nagy jelentőséggel bírnak.
     Az egyik ilyen Vica húgom alkotói munkája. Vagyis, hogy stílusa egyre letisztultabb és egyre töb nyilvánosságot kap. Ami jó. Örömteli, ha egy fiatal művészre felfigyel a világ.
     A másik ilyen jeletős esemény a mostanságomban, hogy anyukám is elismert szaktekintély-féleség lett az írástudomány területén. Ő grafológus. Érdeklődése eleinte hobbynak indult, majd sikeres vizsgát tett és azóta gyűjti az írásminákat, a gondolatait és az erőt magában, hogy ötletét kidolgozva kitálaljon hihetetlen horderejű ötletével, mely alapjaiban rengeti meg az analitikus módszerek alkalmazását, a grafológa felhasználási területeit a gyakorlatban (mint válságklezelés, problémamegoldás és feldolgozás...) és nem utolsó sorban, hogy a grafológiát önáló tudományként ismerjék el.
Szóval ezek foglalkoztatnak mostanában a fülgyulladást leszámítva, ami lassan egy hete pokolian elviselhetetlen takonykórban testesül meg világmegváltó gondolataimnak otthonul szólgáló fejecskémben. Néha kezdem azt hinni... vagyis inkább úgy érezni, hogy az idő az ellenségem. És most nem az öregedésre gondolok. Vagyis nem úgy, mint a harmincas nők a közvélekedés szerint. Én arra gondolok, hogy túl sok a mondanivalóm, amihez kevés a rendelkezésemre álló idő menyisége. És amikor ide érek a gondolatmenetben, elszőrnydek, hogy mennyire telhetetlen vagyok és mohó és a kevesebb több, úgy hogy inkább szűrnöm kéne a belőlem akárcsak gondolatilag is kifelé áramló információkat. Minőséget teremtsek, ne mennyiséget. ... Ahhoz viszont idő kell.
Van nekem olyan? Lesz? Érdemes vagyok rá? Honnan fogom tudni, ha igen? Kimondja majd meg? Vagy csak érezni fogom? Ez amolyan "tudni fogod, ha itt az ideje" dolog?
Talán meséltem már, milyen nagyra tartottam magam gyerekként. Világmegváltónak képzeltem magam. Hogy híres tudós leszek, aki felfedezi a rák ellenszerét, vagy megoldja a koalamackók étkezési problémáit, miszerint kevés az eukaliptusz fa és attól is folyton illumináltak szegény jószágok. Csípem a koalákat, bár még egyet sem láttam élőben. Mindenem volt a biológia, ez még sem volt elég ahhoz, hogy vigyen is velem valamire. Jobban kellett volna akarnom. Tengerbiológus szerettem volna lenni és a hosszúszárnyú bálnák énekét tanulmányozni. Hogy mennyire tudatos. Minden évben átköltik egy kicsit, mintha valamilyen trendnek kéne megfelelniük. Jah, persze, a tavalyit már hallották a csajok, elő kell rukkolni valami újjal... gondolom, mert tudni nem tudhatom, hiszem nem lett belőlem tengerbiológus. Sőt, semilyen biológus nem lett belőlem. Még biológiatanárként is megbuktam. És már abba is belefáradtam, hogy megpróbáljak nyelvvizsgát produkálni, hogy kikaphassam a diplomámat. Szóval ez vagyok én... mondhatni egy rakás csődtömeg. Viszon mielőtt megsajnálnátok, elárulom, hogy bár ma már máma van már (ahogy ezt a jó öreg Sárkányfű árus mondaná), ezek még nem a nap első gondolatai, hanem a tegnap utója. És amikor reggel felébredek, mind amellett, hogy iszonyatosan szakadt leszek az éjsakába nyúló morfondírozástól, egyúttal boldog is, mert megszabadultam ezektől a mérgező gondolatoktól. És mégha egész nap szakadni is fog az eső, boldog leszek, mert nemsokára havazik és az a világ legszebb természeti jelensége, legalább is azok sorában, amiket eddig láttam.
  

2014. november 29., szombat

Késő őszi ónoseső




Jégbe fagyott levél minta


Jégszív

Dérbe fagyva

Gyöngyháló

2014. november 20., csütörtök

Mérkre menni egyszer

Mérkre menni egyszer...

Mérkre menni egyszer,
Mérkre menni nyárra,
az volna az igazi
kaland mostanában.

Mérkre menni egyszer,
csak úgy autóba szállni
és egy húzásra elvezetni
a dédszülői házig.

Ott erednek gyökerei
az én családi fámnak
Mérkre kéne menni,
hogy egyszer őket lássam.

Mérken szép az élet,
dimbes-dombos tájon,
almát szüretelni
a Nyírségbe vágyom.

Mérkre menni egyszer,
Mérkre menni nyárra,
az volna az igazi
kaland mostanában.

2014. november 13., csütörtök

Vers Mindenkinek

A gyönyörűség dalainak kezdete - Óegyiptomi szerelmes versek

Memeh virágok


Meghallgattam a szívem.
Úgy bánok véled ezentúl,
ahogy ő diktálja, midőn ölelésbe fonódunk.
Ragyogó festéke szememnek a vágy,
ha reád röpítem tekintetemet.
Szemem világossága te vagy;
csak azért törekszem közeledbe,
hogy érezzem lobogásod,
ó, én szívemnek mindenható ura, te!
Gyönyör-áldotta idő ez;
ó, bár az öröklét
volna ez óra tanyája!
Amióta karodban aludtam,
megkönnyebbült a szívem.
Sem gyász feketéje,
sem öröm ragyogása
nem távolíthat el soha tőlem.

2014. november 7., péntek

Lelkembe zárva

Lelkembe zárva

Szívem helye
csata után
árválkodó romvár,
melybe lelkem
néha napján
túristaként sétál.

Gaz benőtte
lépcsőromok
labirintusában,
földre zuhant
csillagok sem
hálnak éjszakára.

Áll az oltár,
vár ott némán, s
feltekint az égre,
évszakokon
átívelő
reménytelenségbe.