Útinapló - Castle Eden

Castle Eden Dene - Stanhope Chase, Peterlee SR8 1NJ

Ez volt az első hosszabb vezetésem, kb fél óra lehetett, de kissé kimerített a sok odafigyelés.

A Peterlee határában fekvő völgy viszont minden évszakban tartogat csodálnivalót a természetimádóknak.

Bár van saját parkolója (3£/nap), hiába fizeti be az ember a napi díjat, ha nincs hely. Mondjuk most szerencsém volt, mert a murvás felén, (ami nem biztos, hogy fizetős) még akadt hely.

A parkolóban kihelyeztek egy táblát, amin felsorolták a völgy állat- és növényvilágát, melyekkel összetalálkozhatunk séta közben. (Madarak, lepkék, emlősök és növények.) 

Több sétaút is van, de a jelzésük elég gyatra/buzarr/semmilyen. Ha biztosra akarunk menni, hogy nem tévedünk el, akkor érdemes letölteni valami app-ot és az offline térképet is, mert a völgyben nincs térerő. De nem olyan nagy terület, hogy ne lézenghetnénk be nyugodt szívvel. És gyakran látogatják kutyasétáltatók, futók is, szóval nem kell megijedni, hamar utunkba akad valaki, aki majd útba igazít 😊

A völgyben kisebb patakok folynak, némelyik csak időszakos. És nagyon titokzatosak. Észrevétlenül tünnek el a páfrányoktól, harasztoktól dús aljnövényzetben és csak a hangjukat lehet hallani tovább. 

Érdemes nyáron is hosszú nadrágot húzni, mert a párás környezet kedvez a másfél méter magas (!) zsúrlóknak és csalánnak, amik belógnak a csapásra. 

Ha korán jön ki az ember, tényleg reggel, még 8 előtt, akkor pazar fény-pára jelenségekben lehet része. Képzeletünkben megelevenedhetnek a mítikus meselények, mint az apró erdei tündérek és manók. Az illúzió ittas idilt a jól táplált örvösgalambok hangos, ágak közötti repülni próbálkozó vergődése szakítja csak félbe. 

Bár vannak már jelei az ősz érkeztének, a gaz mennyiségéből még mitsem veszített. 

Lassan beérnek a bogyós növények. Igaz, meglepett, hogy a nyár közepétől folytonérő szeder még savanyú volt; csipegettem volna egy jót.

A Tiszafa termése (fent). Az áttetszően piros, ínycsiklandó húsos bogyó mérgező!

A völgyet körbefogó mezőgazdasági földek némelyikén már beérett a búza és aratásra várnak az aranyszínű kalászok, de van, ahol már bevetették a jövőévi terményt. 

Az elején még mint valami őzgida, riadtan kapkodtam a fejem jobbra-balra a furcsán nagy csörgő neszekre, aminek okozóját a zöld lombok még elrejtik. Mégiscsak egyedül jöttem ki egy ismeretlen kis vadonba. De aztán rájöttem, hogy itt a legnagyobb vad a róka, ami viszont jobban fél tőlem, ezért nem fog mutatkozni. A kóbor kutyák pedig itt ismeretlen fogalom. Szóval most pezseg csak igazán az élet az erdőben. Ennyi mókust egész évben nem láttam, most meg vagy nyolcat is! Ráadásul egyáltalán nem félősek; teszik a dolgukat, gyűjtögetnek és közben ügyet sem vetnek az ember jelenlétére. 

Most még buja dzsungelre emlékeztet a völgy, de pár hét múlva már biztosan élénk őszi színekben pompázik.