Egyszerűen nem jön álom a szememre. Régebben ilyenkor alkottam. Imádtam ezeket a varázslatos éjszakákat. Ilyenkor voltam a legönkifejezőbb. Nem is tudnám pontosan behatárolni a technikát, mert nem korlátozódott egy konkrétra. Inkább kísérletezésnek mondanám. Már majdnem tökélyre vittem. Én úgy nevezem, hogy 'ceruzával festés'. Ez egy ecset nélküli akvarell technika. Mivel sosem állt jól a kezemben az ecset, viszont szeretem a festéssel megjeleníthető markáns színeket megpróbáltam ezt a hatást ceruzával elérni. Most már nagyon hiányzik. Lassan ráveszem magam, hogy előhalásszam és újra "fessek". A másik kedvencem a tus festés. Mindig lenyűgöztek a keleti festmények. Én ezer éves, lejárt szavatosságú kozmetikumokkal játszadoztam hasonlót. Már nem is tudom honnan voltak, de mivel úgy sem kenném az arcomra, gondoltam ennél jobb felhasználásban nem is részesülhetnének. Csak a fixálás okoz némi gondot, mert különböző alapanyagúak és ami az egyikre jó, az a másikat elkeni. De idővel ezt is áthidaltam spray formátumú lakkal. Igaz, nem a legideálisabb, mert pöttyöket hagy, de gyors fixálásnak jó és kis szerencsével a rá felvitt kenős lakk réteg elfedi ezt az esztétikai hibát.
Holnap tuti mosott sz@r leszek. Juhhééé! Majd minden erőmmel azon kell legyek, hogy ne boruljak ki ismét az angol órán.
... Lehet, hogy izgulok. Feszélyez a megmérettetés és azért nem bírok aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése