2021. november 4., csütörtök

Nesze neked Halloween!

Nem írtam, mert olyan mérgessé és csalódottá és kiábrándultá tett a hétvégén történt incidens.

Halloween volt. És mint minden más átlagos ember, én is készültem rá, hogy a környékbeli gyerekek tudtára adjam, hogy hozzánk lehet jönni kopogni, ami ugye örömet okoz nekik, meg jó buli is. Neg azt gondolom, hogy egy gesztus is a részünkről, hiszen ez nem a mi ünnepünk. Így tehát az ajtó mellett ott sorakoztak a tökök, várva, hogy vasárnap reggel kifaragjam őket... mely pillanat sosem jött el. Az éjszaka folyamán ugyanis valaki(k) összetörték mindet! És ha csak az út közepén a földhöz vágta volna! De nem! A kocsinak kellett dobni, hogy biztos legyen az üzenet: nem látnak minket szívesen. Talán csak gyerek csíny, de ha így lett volna, akkor több dekoráció és más autó is megszenvedi az utcában... Ez nagy sértés volt bárki tette is. És nem ez volt nem az első hasonló eset, ami miatt most már rendőrségi feljelentést kellett tennünk... diszkrimináció miatt. Szomorú igaz? Vegyesek az érzéseim. Sokat hallottam már az itt élő észak-dél ellentétről. De azt is tudom, hogy hülyék mindenhol vannak.

Szeretem az itteni klímát; a friss és tiszta hideg északi levegőt. Azt, hogy az emberek kedvesek és nyugodtak. De azt is látom, hogy itt az egyszerűbb emberek élnek, a többségük nem is túl okos, csak annyira, amennyire szükséges neki a boldogsághoz, vagyis, hogy boldoguljon és többre nincs is rálátása... talán nem is kell... De aki azt gondolja, hogy az angolok nyitott és elfogadó nemzet, akkor hatalmasat téved! Sose mondják ki mit gondolnak és nem is mutatják ki, mert szerintük az udvariatlan. Az 'elfogadnak olyannak amilyen vagy' a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ignorálnak. Bizony. Mosolyogva nem vesznek tudomást az olyan emberekről, akiket megvetnek. Ezt jelenti az angol udvariasság. Sunyi dolog ez és pusztán árnyalatni különbségek vannak, amik egyik vagy másik irányba billentik a mérleget. Ezek nehezen tetten érhetőek és még nehezebben bizonyíthatóak. Hidegvér, mi? Kő kemény tárgyilagosság. Nem mondja, csak érezteti.

Mindegy.

Magukkal toltak ki, akárki is tette. Leszedtem az összes dekorációt ezzel jelezvén, hogy ide barátocskáim hiába is jönnétek, nem nyitunk ajtót.

Persze, el fogunk költözni, de eddig csak a városon belülről volt szó... most pedig a bárhová vagy legalább délebbre van képben. Nem tőlem függ. Sajnálom, mert megszerettem itt. De lehet hogy csak a megszokás. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése