Kellemesen telt a mai angol kurzus. 11 órakor 2 perces néma csenddel emlékeztünk a Világháború áldozataira (mindenkire). Ezt ünnepélyesen egy kürtös nyitotta és zárta. Bár nem hagyhattuk el a termet, még így is megható volt, ahogy a kürt hangja bejárja az üres folyósókat betöltve az egész épületet. Azt gondolom részvételől függetlenül sokunknak vannak veszteségei, vagy történetei családi örökség gyanánt. A legkevesebb hogy megemlékezünk róluk kicsit talán okulva is, hogy a háború szörnyűséges dolog.
Óra után sem siettünk. Kihasználva a kellemesen enyhe időt és a napsütést néhányan sétálgattunk még egy kicsit a városban, miközben beszélgettünk. Oh, bár tovább is velük tarthattam volna, annyira élveztem! Többet kell olvasnom (=fordítanom), hogy fejlődjön a szókincsem... Amúgy szuper érzés volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése