A józan ész, kicsit sem objektív nézőpont. Az úgy tesz, ahogy a szívünk rendeli, csak a látszat kedvéért, de megmenteni nem tudja a lelket a nyomorúságtól.
Tíz éve bennem ragadt egy óriási érzelmi potenciál, amitől semmilyen alkotói folyamattal nem tudtam megszabadulni. Feloldozásra várt. De az egy lassú folyamat, így nem várható el senkitől, hogy egyetlen beszélgetés után megnyugvásra leljen. Az csak a tapasz feltépésére elég, mely újra szembesíti az embert a múlttal. Ahhoz ugyanis idő kell, hogy a sarokba dobott, jól rápakolt emlékek újra szemelé kerüljenek, pont mint valami lomtalanítás.
Az első kör mindig a sokkoló. De jók az előérzeteim és tudom hogy képesek leszünk őszinték és nyitottak lenni egymáshoz és önmagunkhoz is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése