A szobámat magam választhattam ki. Amikor már kinőttem az emeletes ágyat és több magányra is vágytam, három szobánk állt használaton kívül. Ebből egy lomtárként funkcionált, kettő pedig nyári szoba volt, ahogy mi hívtuk, amolyan vendégszoba féleség, bár bútorozatlanok. Én az emeleti nyugati szobát választottam, szemben a lépcsővel, Apuék szobája felett. Amíg még nem volt a sajátom, amolyan dzsembori szobának használtuk. Hatalmas szimpla és szétnyitható szivacsok voltak benne, amikből sátrat építettünk és abban fetrengve rongyosra hallgattuk magnón a szomszéd fiúkkal, akiké a kazetta volt, a Rapülőket. Más bútor nem is volt, csak a szivacsok meg egy piros mozdonylámpa, ami két színes körtével világított. Gondosan karban tartottuk és törölgettük róla a port. Az izzókat pedig hangulatunktól függően cserélgettünk benne. A fal fehér volt és a kültéri festék miatt durva felületű...mi pedig szép színes krétákkal dekoráltuk. Volt egy sárkányunk, ami úgy keletkezett, hogy egy beázás foltot rajzoltunk körbe, majd szeme lett, pikkelyei és csökevényes karja. A déli fal teljes egésze egy nagy rácsos ablak, keskeny és befelé lejtő párkánnyal. Nyitható ablak csak egy darab négy kockás rész. Amikor odakint még hideg volt, de sütött a nap, az ablak alatt a földön fekve sütkéreztünk, este pedig a várost és a csillagokat lestük távcsővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése