A "tehenes rét". Ezt a címkét viseli az egyik túrázós élményem. Már szürkült, amikor kiértünk az erdőből és egy hatalmas rét szélén találtuk magunkat. Besötétedett, mire sátortábort vertünk. Még tábortüzet sem gyújtottunk annyira késő lett. Lefekvéskor emlékszem azon viccelődtünk, hogy a miénk az egyetlen piros színű sátor és hogyha itt teheneket legeltetek, akkor nehogy arra ébredjünk, hogy egy bika szarvára tűi az egészet és átrobog közöttünk. Na mire ébredtünk reggel? Tehén bőgésre. Amikor kinyitottuk a szemünket, hatalmas boci fej árnyék vonult végig a sátor falán. Nekünk több se kellett látva a szarvakat kezünket-lábunkat törve sikítozva robbantunk ki a sátorból. Még a hálózsákból sem sikerült kibújnunk, így még abban is majd hasra estünk. A többiek persze nem értették mi bajunk van, és a bocik is csak néztek nagy szemekkel. Néztek, és komótosan kérődzve biztosan arra gondoltak: "na ezek se normálisak! ".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése